Beigli a beagle

Dzsoza február közepén részt vett élete (életünk) második főzőkurzusán Szigetmonostoron. Az elsőt, bár akkor éppen a steakek voltak terítéken, valahogy jobban viselte, mint a mostanit. Igaz, most is volt minden az asztalon, mi szem-szájnak - és kopónak - ingere: fácán, szalonna, hogy mást ne is említsek, igy miközben mi a fogásokkal birkóztunk, drága kutyánk időről időre diszkrét nyüsszögéssel és esdeklő tekintettel adta mindenki tudtára, hogy ő is jelen van ám.... Persze az is lehet, hogy az olasz konyha jobban megdobogtatja a kis szívét, mint egy steak, de azért erre nagy tétben nem mernék fogadni. :P Oscar díjas alakításának köszönhetően a délután-este folyamán több hullámban is hozzá jutott lecöncizett töltött csirkéhez, simihez és dödörgéshez, valamint ipari mennyiségű jutalomfalathoz és rágcsához... :) Egy ízben még egy kisebb sétáltatást is kierőszakolt magának - noha max. egy órával előtte garázdálkodta félájultra magát a Szentendrei-sziget széltében-hosszában.... Vagyis csak mi hittük reméltük, hogy félájult lesz, mire elkezdünk főzni. Persze, mint tudjuk, a kopó egy meglehetősen öntörvényű fajta, így - nyilván - másképpen képzelte a dolgokat, mint balga gazdái....De most lássuk a képeket, amik azt hiszem, beszédesebbek minden szónál:

Tudom, hogy nem szabad nyalni a havat, de ha egyszer fiiiinoooooom......

Duna part a szigetről

Duna part, hó és jég

Gáton a kopó

Na mi van már, jöttök végre?!

Nyomoz...

... és szagot fog. :)

Az elmaradhatatlan bot/gyökérrágó kép. :P

A kertbe hogy lehet kijutni?

Oda...Ki....HOGY lehet kijutni?!

Ha halottnak tettetem magam, valaki megsajnál, és kapok végre enni?

A következő, mindent elsöprő kunyera-hullám elindítása előtt szusszanok keveset. ;)

... bár ezzel a kopó nem biztos, hogy feltétlenül tisztában van. :P Annyi azért bizonyos, hogy a jószág komoly érdeklődést mutat a málnás túrótorta és minden más, a konyhában mostanában születő remekmű iránt, melyek azért készülnek, különös gonddal, a lábam alatt nyüsszögő, kunyeráló ebzet támogatásával, mert szeretett Falkavezérünknek ma van a születésnapja! :) Ezúton is Isten éltesse sokáig egészségben, boldogságban, naaaaaaaagy, szerető Falkában. :)

Közel egy éve nem jelentkeztünk, pedig a mi kis drága kopónk napjai nem telnek éppen egyhangúan. :) Ezentúl megpróbálok ismét gyakrabban jelentkezni, fotókkal spékelve, természetesen. ;)

Nos ezt a szót nem nagyon mondhattunk eleddig drága kis kopónkra, mert bár beagle az istenadta, de nem volt az "a hűtőt is kinyitom, a kukát is feltúrom, a táptartó oldalát is kirágom, ha van benne kaja"- típus. Eszegett, de csak ímmel-ámmal és soha nem volt mohónak mondható. Néhány hete azonban ez jelentőpsen megváltozott. Eddig pl. behordta a nappaliba (hiába próbáltuk leszoktatni róla...) a tápot vagy a finomabb falatokat (különösképpen akkor, ha zsíros vagy ragacsos falatkáról volt szó természetesen.... :D ) és dobálta, becserkészte, játszott vele mielőtt megette volna. Mostanában ha egyszer kimegy, addig nem is jön vissza, amíg be nem porszívózza az egész adagot. Ez - hála Istennek - meg is látszik rajta, mert a korábban már-már gebe kis Pocónk jó húsban van. :) Nem kövér, vagy ilyesmi, csak nem olyan túlzottan schlank már, mint volt. Azért most már nem árt odafigyelni, mert hiába eszik sokkal-sokkal jobban, továbbra is mestere a szívszaggató kunyerálásnak, és nem kellene átesni a ló túloldalára... ;)

... vége a tüzelési időszaknak, és mi ennek szívből örülünk! Szegény Jolika és Minyu is depresszióba estek, hogy el kellett választanunk őket egymástól és felváltva sírtak a másik küszöbén. :) Most aztán újra korlátlanul sétálhatunk együtt és szomszédolhatunk is kedvünkre. :)

Délelőtt sétáltunk egy hatalmasat az óév tiszteletére a folyóparton és a környező erőben. Borzasztóan hideg volt, de ez a kopót egyáltalán nem zavarta: ásott, ahol tudott,  rohant-szaladt, csapázott... :)

Olyan komolyan vette vadászkutyai kötelességét, hogy még a vadlesre is felmászott:

Ezekkel a képekkel kívánunk minden ebnek és gazdinak nagyon boldog új esztendőt! :)

Lejöttünk a Kisvárosba, Beigluszt is itt fogja meglátogatni a Jézuska. :) Az út eléggé összegyűrt bennünket, de a kert, a vízpart és a család gyorsan helyre billentettek mindannyiunkat. :) Sajnos a Falkavezérünk majd csak 25-én csatlakozik hozzánk CsBCs-vel, de addig is van, aki elszórakoztassa és a végletekig elkényeztesse Őkopóságát. :) A finom falatok és a hatalmas territórium mellett izgalmakban sincs hiány: szembe baktatott velünk egy vidra (!!!!), és bár elég nagy zajt csaptunk, ő különösebben nem zavartatta magát, és csak az utolsó pillanatban kapcsolt, hogy mi még tán okék is volnánk, de a kis güzü előttünk tutira nem, úgyhogy abban a pillanatban be is vágódott a vízbe, az én drága kutyám meg forró nyomon kis híján utána...Persze ha ő megy, akkor sanszosan én is vele tartok a póráz miatt, úgyhogy muszáj volt lebeszélnem ebbéli tervéről...Gonosz gazda vagyok, tudom, de nem volt kedvem úszni. Így aztán elég szokványos véget ért a séta: hazaértünk és bevackoltuk magunkat a kályha mellé. :) Jolika persze első körben a kanapét célozta meg, de erről a KettesSzámúFalkavezér (úgyis, mint ApciTapci) lebeszélte és átirányította a helyére. (Igen, igen. Ő is gonosz. :P)

Szombaton - kihasználva a csodálatosan szép, tavaszias időt - elmentünk kirándulni. Miután a Falkavezérnek egyébként is dolga volt a Balatonföldváron, hát egybekötöttük a kellemest a hasznossal. :) Azt hittük, hogy szépen, békében sérálunk egy nagyot a vízparton,  hamar társaságunk akadt....  Először csak a "szószkander" ment oda-vissza, de később már hajlottak volna a test test elleni küzdelemre... :P Persze a gyávák hárman jöttek egy ellen. (Na jó, mi is szorosan ott álltunk az EGY mögött, de akkor is...!!!! :P)

Már azt hittük, feladták és elhúztak - helyesebben szólva elúsztak - , amikor újra támadásba lendültek:

A kimerítő küzdelem után jól esett kicsit megpihenni az egyik kedvenc balatoni éttermünkben:

Pár perc erőgyújtés után azonban a bodyguardunk minőségellenőri szerepkörében is színre lépett. :P

Végül beugrottunk a telekre is, ahol tett egy ellenőrző sétát (ami kiterjedt a szomszéd telkekre is :P)

Végül kigyönyörködtük magunkat a tájban, és elindítottuk a visszaszámlálást jövő nyárig! :)

Kicsi, pehelysúlyú, egy kézben is elfér ha muszáj, egyszóval elnézhető - sőt, az ő véleménye szerint egyenesen kívánatos - a kanapén való szundikálása, imígyen:

Vasárnap - bár nem volt már olyan szép, napsütéses idő, mint szombaton -, elmentünk kirándulni. Kisebb erdei sétának indult és egészen nagy túra lett belőle.

Bár szép és közel is van, dmégsem hiszem, hogy a közeljövőben hétvégén újra a Normafához mennénk, mert annyian voltak arra, mint égen a csillag... Egyrészt persze jó volt, mert több kutyussal is tudott pajtizni a Joli, másrészről viszont az a tervünk,  miszerint élvezzük a csendet és a világtól való elvonultságot, nem igazán jött be. :P :D

Azért az őszi táj persze gyönyörűszép volt, és Beiglusz nagyon élvezte az avarban való rohangászást. (Üzenet az agynak: kopó társaságában nehéz észrevétlenül a fák és bokrok közé lehúzódni az útról pössentés céljából, mert a kopó jelez, méghozzá hihetetlen vehemenciával és eszeveszett csaholással.. :P)

Persze a túra után egyikünket sem kellett ringatni... :)